2010.04.28. 08:22
Vég(ön)kielégítés
Lesz valami diszkrét bája annak, ahogy ma az első titkár látogatása lezajlik a Sólyom-fészekben.
- Elnök úr! - köszön előre illedelmesen az első titkár.
- Elnök úr! Felkérem, hogy alakítson kormányt! - s miközben átadja az erről szóló papírost, ezt gondolja: „Nesze vazze! Már öt éve azon munkálkodom, hogy ezt a napot közösen megérjük, és erre te, valamelyik pincsiddel megüzened, hogy nem folytathatom? Még egy nagyköveti posztot sem kaphatok? Hálátlan dög!”
- Köszönöm a megtisztelő felkérést, Elnök úr! – és miközben szemlesütve, szerénységet mímelve átveszi az okiratot ezt gondolja: „Jól van barátom, na add ide gyorsan. Téged is jól kihasználtalak, s most, hogy nem kellesz már, eldoblak, mint egy rongyot. De jó messzire ám! Sőt! Tudod mit? Ha már úgyis megígértem a népnek, hogy megváltoztatjuk a vonatkozó szabályokat - hát még végkielégítést sem kapsz.”
Arcán kéjes mosoly jelenik meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elmunkas.blog.hu/api/trackback/id/tr891958257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.