Vegyes érzések kavarognak az emberben az MSZP legújabb kezdeményezése kapcsán. Három kérdés feltételével (bízva abban, hogy ebből legalább az egyik eljut majd a szavazók elé) kívánja a szocpárt "megvédeni a nyugdíjakat".

Az Élmunkás úgy tapasztalta, hogy először a magánnyugdíj-téma volt az, amelyik a korábban Fidesz-szavazók, és azok közül is a fiatalok között érdeklődést váltott ki. Ennek kapcsán sokan kapták fel a fejüket. Mert azt mindenki érti, hogy a megtakarítások elvétele, azoknak a nagy közös kapaba történő beömlesztése nem elfogadható. A kormány kezdeményezése - akárhogy is van csomagolva - átlátszó; hiába szajkózza minden nap Szijjártó "Agitprop" Péter és Selmeczi "Kiflitcsenő" Gabriella azt, hogy "mindenki jól jár" ezzel a húzással.

Ezért logikusnak tűnik ellenzéki szempontból, hogy azonnal rá kellett ugrani erre az ügyre. A téma az utcán hever - eddig rendben is volnánk.

De felmérte-e azt bárki is, hogy a kérdésekből mikor lehet valójában népszavazás? Hogy addigra a kormány már végigzavarta az alkotmányozó nemzetgyűlésen azokat a törvényeket, amelyek a magánnyugdíjpénztárakat hidegre teszi? Nem azt akarom ezzel mondani persze, hogy önmagában emiatt a kezdeményezés értelmetlen lenne, hanem azt, hogy remélem: készültek a szoci boszorkánykonyhán alternatív stratégiákkal, kérdésekkel is.

Másrészt kérdéses, hogy ha valóban lesz népszavazás, akkor az nem fog-e érdektelenségbe, és így eredménytelenségbe fulladni? Mert akkor ez a most beharangozott akció leginkább a bumeráng elhajításával vetekszik.

A kétségek mellett ugyanakkor rögzíteni szükséges: talán mód ez arra, hogy az MSZP egy jó ügy mellé álljon. Talán esély, hogy az emberek ne csak az elmúlt 8 évre emlékezzenek. És ilyen szempontból minden "magamutogatás" jól jöhet.

Vajon a párt ideológiájának (ha van egyáltalán ilyen), vagy a jelenlegi vezetők által tervezett "baloldali fordulatnak" megfelel-e ez a kezdeményezés? Én nem értek egyet a manapság oly felkapott politikai elemző azon megállapításával, hogy ezzel a szocpárt éppen azon saját törekvését gyengíti, hogy kiszakítsa magát a liberális-piacbarát skatulyából. Szerintem az az ügy, amely - tágabban értelmezve - a nyugdíjak, illetve a megtakarítások megvédésére irányul egyáltalán nem piacpárti, sőt. Ez igenis lehet egy modern baloldali felfogás része. Nem abban a kérdésben kell ugyanis most állást foglalni, hogy az állam, vagy a magánnyugdíjpénztárak kezelik-e jobban a nyugdíjakat (ekkor lenne igaza a politikai elemzőnek), hanem abban, hogy elvehetik-e a megtakarításainkat egyetlen tollvonással.

Nem mellesleg: én még egyetlen épkézláb elemzést sem láttam arról, hogy miért járnék jobban akkor, ha az első titkár a költségvetési lukak tömködésére használná a félretett pénzemet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.