Olvasom, hogy a Népszabadság londoni tudósítóját nem engedték oda Orbánhoz.

Nem is csodálom. Egy "veszedelmes" asszonyról van szó, aki képes objektívan tudósítani eseményekről. Még akkor is, ha Orbánról van szó - mint ahogy ezt korábban többször is bebizonyította. Aki pedig ismeri a munkásságát az tudja: hosszú Népszabadság-beli pályáját, a cikkeit semmiféle botrány nem kísérte; inkább szakmai és olvasói tisztelet övezte.

Nyilvánvaló, hogy Orbán ezen legújabb akciója nem a tudósító személye ellen szól, de azért ebben az összefüggésben is figyelemre méltó. Annyira retteg az objektív tudósítóktól, attól, hogy valaki nem torz tükröt tart róla a társadalom elé, hogy nem érdekli senki és semmi. Orbán retteg a szabad sajtótól. Attól, hogy valaki a lényeges kérdéseket is felteszi neki, nemcsak olyanokat, hogy: miniszterelnök úr, jól látjuk-e, valóban szépen süt-e a nap?

Valóban. A Népszabadság londoni tudósítója nem mikrofonállvány - márpedig ha nem az, akkor akár még veszélyes is lehet.

Különben is, minek a drága idejét a sajtóeseményen való megjelenésre pazarolni, amikor az MTI híreit is át lehet venni? - tette fel a kérdést a kormányzati agitprop osztály. Tényleg, hiszen az MTI - Belénessyvel az élen, aki arspoeticájává tette, hogy hű szolgálója lesz a kormánynak - ott van, és bizonnyal minden kínos részletről is tájékoztatást ad...

Ja, hogy a Népszabi már nem hisz neki? Egyéni probléma. És ha nem vigyáznak, nagyon megütheti őket a Szalay-féle médiabunkós: hiszen az új médiatörvény szerint muszáj tudósítaniuk a közérdeklődésre számot tartó eseményekről (Orbán londoni látogatása nyilván az). Ugyanakkor, ha el akarnak menni az eseményről személyesen tudósítani, akkor meg egyszerűen kizárják őket onnan. És mivel emiatt nem tudósítottak a fontos eseményről, még jól meg is bírságolják majd őket. A kör bezárult.

Nincs veszedelmesebb, mint amikor egy ország vezetője fél. Fél a kritikus hangoktól, de még csak a kényesebb kérdésektől is. És ahol a félelem az úr... Soroljam-e fel, hogy az elmúlt 100 évben kik voltak azok a "vezetők", akik igazán féltek? És vajon írjam-e le, hogy mi lett a félelem következménye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.